fbpx

4Christmas 2022

december 22 2022

Idén nyolc kollégánk tapasztalhatta meg életében először, hogy hogyan zajlik nálunk a céges karácsony. Kedves olvasó, megpróbálom neked is átadni 4Christmas élményt. Idén egy csütörtöki napra szerveztük a karácsonyi évzárónkat. Normális esetben csütörtökönként mindenki bent van az irodában, hiszen ekkor tartjuk a heti kreatív meetingünket, ami a csapat nagy részét érinti. Az ünnepnapra való tekintettel azonban a kreatív elmarad, az irodában csak néhányan vagyunk.

Accountunk, Dóri, aki a hétfői státusz meetingeken lelkes „Hajrá csapat!” felkiáltással küld minket munkába, ebédnél közli, hogy nincs kedve dolgozni. Mosogatás közben egy ötéves kisgyerek zenei képzettségével és cukiságával énekli a Télapó itt van-t. Szülinapos stratégiai vezetőnk, Farkas Tamás jelenik meg, a kezében egy üveg szilvapálinkával. Iszunk az egészségére, megcsodáljuk karácsonyi csúnya pulcsiját. Negyed négykor próbálom előre megírni a szöveget a céges karácsonyi poszthoz. Mindenki csodálkozik, hogy én még dolgozom. Abba is hagyom a munkát.

Nem sokkal négy előtt az összes kolléga a belvárosi mozi előcsarnokában gyülekezik, hogy a céges szokáshoz híven megnézzük azt a filmet, ami a legvállalhatatlanabbnak tűnik az aznapi műsorból. Kollégáim az évek során változó sikerrel szavazták meg a karácsonyi “szarfilmet.” Az Élősködők vagy az Irány a pókverzum például nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, később mind a két film Oscar-díjat kapott. Tavaly már én is segítettem választani, akkor az El a kezekkel a papámtól-t néztük meg, ami annyira borzalmas volt, hogy azóta is azon szörnyülködünk. Idén is közösen vitattuk meg, hogy melyik film lehet kellően rossz ahhoz, hogy megalapozza az este hangulatát, de a végső döntést office managerünk, Klau hozta meg. Az Átjáróház című alkotást választotta. A moziból kilépve Honti Tomi gratulál neki, Klau jól döntött. 

Visszamegyünk az irodába, mindenki átadja az ajándékát annak, akit húzott. Röpködnek a dicséretek, a csipkelődő beszólások, és mivel az elmúlt évben majdnem megdupláztuk a létszámot, sokan megjegyzik, hogy milyen nehéz dolguk volt kitalálni, hogy milyen ajándékkal tudnának örömet szerezni húzottjuknak. Kell egy karácsonyi csoportkép a céges instára. Videósunkkal, Ricsivel ketten próbáljuk úgy állítani a kamerát, hogy mindenki látsszon a képen. Sokan vagyunk, nem sikerül. Egy cigiszünet, és egy-egy adag pálinka után elindulunk vacsorázni.

Külön teremben eszünk, a hosszú asztalokat U alakba rendezték nekünk, a székek mind az U külső oldalán vannak. Ez az elrendezés Da Vinci Utolsó vacsorájára emlékeztet minket, amin poénkodunk egy darabig, de utána rájövünk, hogy milyen praktikus. Így mindenkit látunk és hallunk, nem csak a közvetlenül mellettünk ülőkkel tudunk szót váltani. Farkas Tomi karácsonyi mulatóst keres, de nem vagyok biztos benne, hogy talál, vagy hogy végig az szól a vacsorához. Mielőtt elindulnánk, hogy a bulit egy kocsmában folytassuk, a társaság egy része búcsúszerenádba kezd az étterem pincehelyiségében. A végére jóformán mindenki bekapcsolódik. Olyan slágerek csendülnek fel a 4C előadásában, mint a Vándor, a Hajnal, és a Vettem a piacon egy szájkosarat.

Szerenádunk végeztével elindulunk a kocsmába, ahol szintén külön termet foglaltunk. Útba ejtünk egy ATM-et, mert a nap folyamán írtak, hogy csak készpénzzel fogunk tudni fizetni. Megérkezünk a kocsmába, italt rendelnénk, de a kínálat erősen hiányos. Felkészültek ránk. Végül mégis mindenkinek sikerül valami olyat választani az itallapról, amiből még van. Addig iszogatunk, beszélgetünk, csocsózunk és dartsozunk, amíg ránk nem zárják a helyet.

Éjfél múlt, már nem Farkas a szülinapos, hanem junior sales managerünk, Laci. Felköszöntjük, miközben az esőben átsétálunk egy olyan ivóba, ami tovább tart nyitva. Bár az új helyen nem volt foglalásunk, találunk egy olyan sarkot, ami mintha pont nekünk lett volna szabadon hagyva. Csocsó és darts híján itt már egész komoly témák is előkerülnek, de azt is megvitatjuk, hogy fotósunk, Barni mi alapján választja ki, hogy milyen színűre festi a haját.

Az irodában is sokat beszélgetek, megvannak rá a megszokott partnereim, de karácsonyi bulink alatt olyanokkal tudok akár egészen mély és személyes dolgokat is megvitatni, akikkel a mindennapokban kevésszer váltunk szót, nehogy zavarjuk egymást. Annyi pia után, amennyit addigra elfogyasztottam, ez egy nagyon megható gondolatnak, sőt, egy kisebb megvilágosodásnak tűnik. Józanon* már látom, hogy a csapatépítőknek és a céges buliknak ez az egyik legalapvetőbb célja.

Klauval közel lakunk egymáshoz, jelzi, hogy ő indulna haza. Elfogyasztom az italomat, és elbúcsúzunk a csapattól. Biztos vagyok benne, hogy lesznek, akik még sokáig maradnak, és talán az irodában fejezik be az ünneplést, amikor jön az első troli vagy villamos.

Hazaérek, úgy hat órát alszom. Amikor felébredek, fáj a fejem, és a gyomrom kavarog. Lassan összeszedem magam, nem sokkal dél előtt ülök le dolgozni. Meg szeretném írni a szöveget, amivel posztolhatjuk az este készített karácsonyi csoportképünket. Felidézem magamban az éjszakát, a második 4C-s karácsonyomat, ami annyi kedves és vicces pillanattal volt tele, hogy azt nehezen tudnám beszuszakolni egy posztleírásba. Csak írok és írok, és reménykedem abban, hogy megtaláljuk a helyet ennek a hosszú szövegnek is, mert jó lenne, ha azok, akik ott voltak, sokáig fel tudnák idézni ezt a karácsonyt. Azok pedig, akik még ezután fognak csatlakozni a csapatunkhoz jobb, ha tudják, hogy mire számíthatnak.

Boldog karácsonyt!

*Másnaposan

Orbán Luca

2022.12.16.